Quantcast
Channel: Mesemorzsa
Viewing all 905 articles
Browse latest View live

Kiss Ottó: Végtelen

$
0
0
A madzagnak két vége van,
de ha összekötöm őket,
akkor a madzagból egy kör lesz,
és a körnek egyetlen vége sincsen,
de úgy is lehet mondani,
hogy a kör végtelen.

És még egy dolog van, ami végtelen,
az pedig az Emese és az én barátságom,
mert mi is összekötöttük a sorsunkat,
és olyan szorosra kötöttük össze,
hogy azt már soha többé nem lehet eloldozni.

Mihail Pljackovszkij: Lecke barátságból

$
0
0
Volt egyszer két veréb: Csip és Csirip. Egyszer Csip csomagot kapott a nagymamájától. Egy egész
láda kölest. Csip azonban egy szót sem szólt erről barátjának. „Ha elosztogatom a kölest, nekem
semmi sem marad” – gondolta. Így aztán egyedül csipegette fel. Amikor pedig a ládát kidobta,
néhány szem köles még szét is szóródott a földön. Megtalálta a kölesszemeket Csirip. Be is
csomagolta szépen egy falevélbe, és a kicsiny csomaggal elrepült barátjához, Csiphez.
- Szervusz, Csip! Találtam ma tíz szem kölest. Osztozzunk meg rajta testvériesen!
- Ugyan már… hogy gondolod? – legyintett szárnyával Csip. – Te találtad meg – a tied.
Nyugodtan megeheted egyedül!
- De hiszen barátok vagyunk! – mondta Csirip. – A barátoknak pedig mindenen meg kell
osztozniuk. Vagy talán nincs igazam?
- De persze igazad van – felelte Csirip.
És nagyon elszégyellte magát. Hiszen ő egymaga csipegette fel az egész láda kölest, a barátjának
pedig egy szem nem sok, annyit sem adott. De ha visszautasítja a barátja ajándékát, ezzel
megsérti.
Így Csip elvett öt szem kölest, és így szólt:
- Köszönöm Csirip! A kölest is… meg azt is, hogy leckét adtál nekem barátságból!

Krúdy Gyula : A törpe trombitás

$
0
0
A Krimóczy huszárszázadnak elesett a trombitása a szabadságharcban. Ilyesmi bizony előfordul máshol is, nemcsak a Krimóczy-huszároknál.
Az öreg Pap János, a marcona őrmester ilyenkor keservesen kiáltott fel:
- Fiúk, huszárok, jobban vigyázzatok magatokra! Még megérem, hogy egymagam maradok az egész dicsőséges századból!
Egyszer éppen a trombitás hiányzott. Hiába szólongatta csata után a nevénél Pap őrmester, a trombitás nem jelentkezett.
- Elment trombitálni, őrmester uram, a túlvilági hadseregbe - jegyezte meg egy vén huszár.
De hát most már azon kellett lenni, hogy hamarosan másik trombitást szerezzenek a huszároknak. A huszár trombitás nélkül félember. A trombitaszó tanítja meg arra, hogy mit kell tennie. Ha rohamra indul, mint a fergeteg, a trombitás fújja hozzá az indulót. Ha meg pihenőre tér este, a trombita mellett hunyja le fáradt szemét. Még a paripák is értik már a trombitajeleket. Hát mármost hol vegyenek alkalmatos trombitást a Krimóczy-huszárok?
Éppen egy rengeteg tölgyfaerdőn haladtak keresztül, amikor a fák közül tülökhangot vitt feléjük a szél. Pap őrmester hallgatta egy darabig a tülökhangot.
- Jól fújja - mondta. Hatalmas tüdejű gyerek lehet. Hozzátok csak ide azt a kondást!
Egy huszár kiugrott a sorból, aztán vitte nagy nevetve az erdőből a disznópásztort. Biz' az furcsa figura volt. Fiatal volt-e, vagy öreg? Ki tudná megmondani? Az arcát benőtte a szőr. Kék inge, gatyája egy gyermeknek is kicsiny lett volna, mert a kondás egy cseppel sem volt nagyobb, mint egy kisebbfajta törpe.
A vén őrmester is mosolygott a bajusza alatt.
- Te fújtad a tülköt? - kérdezte.
- Én hát - felelte hetykén a törpe kondás.
- Hát a huszártrombitát tudnád-e fújni?
- Tudnám hát! Már hogyne tudnám, mikor tudom!
Pap őrmester megcsóválta a fejét. A kis kondás csak körülnézett.
- Hol az a trombita?
Adtak neki egy trombitát. A szájába vette és belefújt. Hej, hogy zendült föl egyszerre az erdő! A huszárparipák kényesen emelgették a lábukat, még a huszárok is vígan mosolyogtak a bajuszuk alatt.
- Így még nem is hallottam fújni - dörmögte az őrmester. - Hogy hívnak, öcsém?
- Vad Marci a nevem.
- No hát, Vad Marci! Akarsz-e huszár lenni?
- Már hogyne akarnék - felelte boldogan a kondás -, mikor akarok! Csak úgy ragyogott az arca a nagy gyönyörűségtől. - Mentem volna már magamtól is, de mindenütt kinevettek. Sehol se kellettem.
- No hát, velünk meglehetsz.
Lenyírták bozontos haját, szakállát. Huszárgúnyát húztak rá. Így lett huszár a törpe disznópásztorból. Hanem hát hiába fújta olyan gyönyörűen Vad Marci a trombitát, azért a huszárok mégis évődtek vele folyton-folyvást. A délceg, szálas legények nagyon lenézték a törpe huszárt. Ahány tréfát elkövettek a világ kezdete óta, azt mind elkövették Vad Marcival. A trombitás pedig búsult, búsult.
- Megálljatok, majd megmutatom én egyszer, hogy ki vagyok!
Egyszer a Felvidéken járt a Krimóczy-huszárok százada. Az előőrsök alkonyatkor azzal tértek vissza, hogy nem lehet továbbmenni, mert az útba eső várost megszállva tartja az ellenség.
- Mennyi az ellenség? - kérdezte Pap János.
- Legalább tízszer annyian vannak, mint mi.
- No, akkor vissza kell fordulnunk.
Éjszakára lepihentek az erdőben. Vad Marci még elfújta nekik trombitáján az esti takarodót, aztán titkon elhagyta az erdőt. Szakadt az eső, zúgott a szél, lován csendesen baktatott a sáros országúton a város felé, ahol az ellenség tanyázott. Mikor pedig a város első házához ért, sarkantyúba kapta lovát, és belefújt a huszártrombitájába. Fújta, teli tüdőből fújta azt az indulót, amellyel a huszárok rohamra szoktak indulni. Végignyargalt a városon, és egy percig sem hagyta abba a zengő trombitálást.
A vaksötét éjszakában riadtan ébredt föl az ellenség.
- Itt vannak a huszárok! - kiabálták mindenfelé.
A trombita pedig recsegett, mintha egy hadseregre való huszár jött volna valahonnan. Az ellenség fejveszetten szaladgált jobbra-balra. Futott mindenki arra, amerre tudott, kifelé a városból.
A törpe trombitás hajnalban azzal költötte fel Pap Jánost:
- Őrmester uram, kitakarodott az ellenség a városból. Menjünk be addig, amíg észre nem veszik a cselfogást.
Így szólt Vad Marci, és elmondta az éjszakai huszárrohamot, amit egymaga rendezett a trombitájával.
A vén őrmester csak megölelte a törpe trombitást.
- Fiúk!- kiáltotta dörgő hangon. - Ne bántsátok többé ezt a gyereket! Aki bántja, vasra veretem! Igazi Krimóczy-huszár ez!

Gárdonyi Géza: Bolond Istók generális

$
0
0
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Bolond Istók nevű legény. Egyik nap gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy beáll katonának.

El is ment a kaszárnyába és jelentkezett a főkapitánynál.

- Főkapitányúr! Bolond Istók alázattal jelentkezik katonának.

Be is vették, de harmadnapra hazaeresztették.

Mert mindent fordítva csinált, amit mondtak.

Ha azt mondták: jobbra fordulj! – ő balra fordult.

Ha azt mondták: állj! –akkor ő leült a földre.

Ha azt mondták: előre! – akkor Bolond Istók visszahátrált.

Eleinte pofozgatták, bezárták, koplaltatták. Utóbb aztán megkérdezték tőle, hogy miért csinál mindent fordítva.

- Azért – mondta büszkén Bolond Istók-, hogy az ellenség megzavarodjon.

- Mert ha az ellenség meghallja, hogy nekünk jobbra kell mennünk, akkor ők minden puskával jobbra fognak lőni. De ha és fordítva teszek mindent, akkor az ellenség nem bír követni és összezavarodik.

Ez egyáltalán nem tetszett sem a főkapitánynak, sem pedig a többi katonának.

Ezért hát elküldték.

Gondolta Istók: azért mégis megmutatom, hogy nekem van igazam.

Hazament a falujába és összehívta a cimboráit.

- Csináljunk – mondotta – olyan hadsereget, amilyen még sose volt a világon.

- Én leszek a generális.

Amit én mondok ti mindig fordítva teljesítsétek.

Azzal elkiáltja magát: - kezeket le!

Erre mindenki felemelte a kezét.

- Jobbra nézz! Erre meg mindenki balra nézett

- Előre – mindta Istók! Mindenki hárta felé ment.

Egyszer a főkapitány és a serege Bolond Istók falujában masírozott. Amint meglátták Istók furcsa hadseregét majd megpukkadtak a nevetéstől.

Csalimese

$
0
0
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, meg az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú:
- Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam.
- Az ám, egy kulcs - mondja a szegény ember. - Ejnye, de jó volna, ha egy ládát is találnál hozzá!
Na, ez annyiban maradt.
Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak. Megint elkiáltja magát a fiú:
- Nézze, édesapám, megtaláltam a ládát is.
Próbálják a kulcsot, hát jól belétalál a zárba. Kinyitják a ládát, felemelik a fedelét, nézik, mi van benne, hát abban bizony nem volt egyéb, csak egy kurta farkú egerecske.
Ha az egérnek hosszú farka lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Benedek Elek - Többsincs királyfi és más mesék

Megfogtam egy magocskát...

$
0
0
Megfogtam egy magocskát, ( összecsippentjük az egyik kezünk mutatóujját )
Fúrok neki lyukacskát, ( másik kezünk mutatóujjával lyukat fúrunk magunk elé a földre ) beleteszem, ( beletevés imitálása )
betemetem, ( előbb az egyik aztán a másik kezünkkel betemető mozdulatot végzünk, a „ lyuk” felett )
gereblyézem, ( egyik kezünk ujjait behajlítva végezzük a gereblyéző mozdulatot )
öntözgetem ( öntöző mozdulatok )
Megsüti a napocska.
( két kezünkkel karikát rajzolunk a levegőbe )
Kibújik, ( hüvelyujjunk kibújik az öklünkből felfelé )
nő a szára, ( kinyújtjuk a többi ujjunkat, majd összezárjuk a tenyerünket és virágformára szétnyitjuk )
akkor a szél megfújja, ( ráfújunk a képzeletbeli virágra )
elrepül a magocska. ( ujjainkat mozgatjuk felfelé )

Kicsi mag a föld alatt...

$
0
0
Kicsi mag a föld alatt Két öklünket egymás felé fordítva összetapasztjuk.
Napsugarat hívogat.
Ha a tavasz közeleg, Az egyik kéz mutatóujjával eljátsszuk a csíra növekedését.
Pici csíra növöget. Másik kezünkkel, ujjainkat lefelé fordítva mutatjuk, hogyan
Kapaszkodik a gyökér, kapaszkodik a gyökér.
Kis növényke fényre ér, A csírából zárt tenyérrel levélke lesz.
Nő a szára, levele, Karunkkal fölfele kúszunk.
Nyújtózkodik fölfele.
Bimbót ringat, szirmot nyit, Nyújtott ujjainkat összezárva bimbót formálunk,
Illatával beborít. azután lassan kinyitjuk tenyerünket, ujjainkat széttárjuk.

Lászlóffy Aladár: Csírázás

$
0
0
A hó alatt, a föld alatt
az idő télen is haladt,
s áprilisban, pirkadatkor
csergőóra vagy egy traktor
olyan zengő lármát csapott:
mind felébredtek a magok.

A hó alatt, a föld alatt
élet vize el nem apadt.
Amikor eljut a vízig,
minden mag dagadtra hízik,
s nyuszifülek mintájára
csíra nő a homlokára.

Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke

$
0
0
Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.

Zelk Zoltán: Hóvirág

$
0
0
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!

Hosszú lábú gólya bácsi...

$
0
0
Hosszú lábú gólya bácsi,
Mit akar kend vacsorálni?

Békahúst, brekeke.
Ejnye, bizony jólesni!

Tessék hát belőle!
Mind elugrik előle.

Gólya viszi a fiát...

$
0
0
Gólya viszi a fiát,
hol felveszi, hol leteszi,
Viszi, viszi,
itt leteszi, hopp!

Éhes volt az öreg gólya...

$
0
0
Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.

Benedek Elek: Gólya, gólya, gólya

$
0
0
Gólya, gólya, gólya,
Házunknak lakója,
Mondd meg, honnét jöttél?
Ahol soha nincs tél.

Ugye, most itt maradsz,
Többet el sem is hagysz?
Ne hagyd itt fészkedet.
Adunk szállást neked.

Kelep, kelep, kelep,
Jó gyermek, nem lehet,
Én csak úgy élhetek,
Ha szabad lehetek.

Osvát Erzsébet : Gólya

$
0
0
Kelep! Kelep!
Kelepel egy gólyapár.
Fészkük felé jó falattal
száll, száll, száll.
Három éhes fiókájuk
csőrét tátva,
Gólyamamát, gólyapapát
Hazavárja.

Osvát Erzsébet : Gólya a réten

$
0
0
Tágas réten egymagába,
mintha volna rét királya,
fehértollú gólya lépked -
keres, kutat eleséget
két éhes kis kelepének.
Csőrében a csemegével
nagykevélyen tekint széjjel.
Egy szarkaláb mosolyog
rá kék szemével.

Palotai Gyöngyvér: Mondóka

$
0
0
Hosszú lábú gólya
Álldogál a tóba!
Csőre ki se látszik,
Békát vacsorázik.

Pósa Lajos : Gólya

$
0
0
Gólya, gólya, kelepelő,
De magas a kéménytető!
Szeretem én a magasat,
Belátom a nádas tavat.
Délibábos nagy rónát,
Bólingató vadrózsát.

Szalai borbála : A gólya csizmája

$
0
0
Jaj, de csinos,
de szép piros
a gólya csizmája!
Mért megy benne
térdig bele
pocsolyába, sárba?!

Sose bánjad
a csizmámat! -
feleli a gólya.
- Minden este,
szép fényesre,
mosom én a tóban!

Udud István: A gólya

$
0
0
Én vagyok a Kelep Elek,
kéményeken kelepelek.
Eső esik,
akkor ázom,
békát, szöcskét vacsorázom.
Viewing all 905 articles
Browse latest View live


<script src="https://jsc.adskeeper.com/r/s/rssing.com.1596347.js" async> </script>