Hiába mondta mama, apa:
- Kálmánka, te még kisfiú vagy, beteg leszel.
Ekkor egy fecskemadár szállott az ablakra, s ott elkezdett csicseregni. Mind így tett, ni: csi-csicsiri-csicsiriri. Kérdi Kálmánka az édesapjától:
– Édesapa, mit csicsiril az a fecske?
– Azt fiam, hogy „Kicsinek kicsit, nagynak nagyot, mert ha a kicsi nagyot kíván, kicsit sem kap ám! ” Kálmánka megszívlelte a fecske beszédét. Többé sohasem kívánt nagy darab húst. Félt, hogy kicsit sem kap. Így volt, vége volt, igaz volt.