(magyar népmese)
Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok ételt, sütötte-főzte. Aztán odahítta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a galuskát, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba! De ki menjen?
A kutya nem mehetett, hiszen főznie kellett. Meglátja a macskát, kiküldi tejfölért. Szalad a macska a boltba a tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta, úgyse tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet, megint nyalogatott. Alig maradt az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz. Hát a megmaradt tejfölt is megette. A kutyák futottak eléje, már nagyon várták.
– Hozza a macska a tejfölt! A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De az agár meglátta a macska tejfölös bajuszát.
–Hazudik a macska, megette a tejfölünket!
Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra. Mikor látták, hogy a macska bizony nem nagyon kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejföl nélkül ették meg a galuskát. Azóta nem nézhet a kutya a macskára.