(magyar népmese)
Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender. Az ember levágta a kendert, csinált belőle vásznat. Azután a vásznat elvitte befesteni.
A kelmefestő egymás után mutogatta a színeket, az ember pedig így válaszolt:
- Ne legyen sárga, mert azt nem kedvelem! Sem piros, mert azt nem szeretem! Sem barna, mert azt nem kívánom! Sem zöld, mert azt nem óhajtom! - sorolta, s maga sem tudta megmondani, mit akar.
Erre a kelmefestõ így szólt:
- Majd én befestem. Ám ne jöjjön érte hétfőn vagy szerdán, mert azt nem szeretem! Sem szombaton, sem vasárnap, mert azt nem kedvelem! Sem kedden, sem pénteken, mert azt nem kívánom! Sem csütörtökön, mert azt nem óhajtom!
Gondolkozott, gondolkozott az ember akinek már nem volt szakálla kender, és csakhamar rájött, hogy sohasem mehet el a seszínű vászonér.
Forrás: https://docplayer.hu/107654689-Csanadi-imre-husvetos.html