(Lev Tolsztoj meséje, Áprily Lajos fordítása)
Elment a kisegér sétálni. Járkált az udvaron s aztán visszament az anyjához.
– No, anyám, két állatot láttam. Az egyik rettenetes, a másik jó állat.
Azt mondja az anyja:
– Mondd el, hogy milyenek voltak.
Felelte a kicsi egér:
– Az a rettenetes ott jár az udvaron: fekete a lába, piros búb a fején, a két szeme dülledt és az orra horgas. Mikor elmentem mellette, kitátotta torkát és megemelte lábát. Hangosan kezdett kiabálni. Azt sem tudtam nagy ijedtségemben, merre meneküljek.
– Az a kakas – mondotta az öreg egér. – Senkit sem bánt, attól ne félj. Hát a másik állat?
– A másik a napon feküdt, sütkérezett. Nyaka fehér, lába sima, szürke. Nyalogatta fehér mellét, egy kicsit mozgatta a farkát, s rám nézett.
Azt mondja az öreg egér:
– Te kis buta, te kis buta. Hiszen az a kandúr.