(Noszov. Ford. Nikodémusz Elli)
Bobkának volt egy csodálatos nadrágja. Zöld, de még inkább azt mondhatnám, zöldesbarna. Bobka nagyon büszke volt a nadrágjára, s mikor felvette, mindig igazi katonának képzelte magát. Egyszer átmászott a kerítésen, beleakadt egy szögbe, és elszakította. Ez aztán a méreg! Bobka majdhogy sírva nem fakadt bánatában. Hazament, és kérlelni kezdte anyukáját, varrja meg a nadrágját.
Édesanyja nagyon megharagudott:
- Kerítéseken mászkálsz, elszaggatod a nadrágot - én meg foltozhatom!
- Soha többet nem teszem, csak most az egyszer varrd meg, édesanyám!
- Varrd meg magad!
- De én nem tudom.
- Ha el tudtad szakítani, akkor tudd megvarrni is!
- Hát jó, akkor majd így fogok járni - morgott Bobka, és kiment az udvarra. A gyerekek meglátták, hogy lyukas a nadrágja, és kinevették:
- Milyen katona az, akinek lyukas a nadrágja?
Bobka mentegetőzött:
- Megkértem édesanyámat, hogy varrja meg, de nem akarta.
- A katonának talán bizony a mamája foltozza meg a nadrágját?! - mondták a gyerekek. - A katonának mindenhez kell értenie, a foltozáshoz is meg a gomb felvarrásához is.
Bobka elszégyellte magát.
Hazament, tűt, cérnát kért édesanyjától meg egy darab zöld anyagot. Kivágott az anyagból egy uborka nagyságú foltot, megpróbálta hozzávarrni a nadrághoz.Nagyon sietett, háromszor is megszúrta az ujját, úgyhogy még a vér is kibuggyant, s egyre csak a tűt szidta:
- Még szúrsz is, te undok!
Végre elkészült a folt. Úgy fityegett a nadrágon, mint egy szárított gomba, körülötte összeráncolódott az anyag.
- Hát ez nem munka - mondta Bobka -, még rosszabb, mint volt. Megpróbálom még egyszer.
Fogta az ollót, kifejtette a foltot. Majd elsimította a ráncokat, újra rátette a foltot a nadrágra, körös-körül megjelölte tintaceruzával, újra nekikezdett a varrásnak. De most nem sietett. Gondosan öltögetett, és vigyázott, nehogy felpúposodjék. Sokáig kínlódott, szuszogott, nyögött, de végül, mikor kész lett, öröm volt ránézni a foltra. Szépen, egyenletesen, simán feküdt a nadrágon s olyan erősen, hogy még a fogával sem tudta volna letépni.
Bobka felvette a nadrágot, és kiment az udvarra. A gyerekek körülfogták.
- Ez aztán derék - mondták. - Nézzétek csak, még ceruzával is körülrajzolta a foltot. Látszik, hogy maga varrta.
Bobka meg csak forgott körbe-körbe, hogy mindenki jól megnézhesse a foltot.
- Hej, ha még a gombfelvarrást is megtanulhatnám! De sajnos, egy se szakadt le! No de sebaj! Majd csak leszakad egyszer, s akkor aztán igazán én varrom föl!