Nagy napra virradt a téli erdő: megkezdődött a tanítás az állatok iskolájában. Sorra jöttek a medve-, farkas-, nyúlfiak, fakéregből készült könyveket szorongatva a hónuk alatt, és szépen sorba ültek a fatuskó padokon.
Mindnyájan vidámak voltak, örültek, hogy végre az állatoknak is van iskolájuk, de legboldogabb a róka volt, hiszen ő találta ki az egészet, ő lett a tanító, s így övé lesz a sok tandíj is. Csak a varjú okvetetlenkedett, fáról fára szállott, s odakiáltotta minden iskolába siető állatnak:
Kár, kár, kár
nagy baj vár!
De hát rá se hederítettek a vészjósló varjúra, hiszen az mindig így kiabál. Ha feljön a nap az égre, ha esik az eső, ha szél fúj, mindig azt mondja: „Kár" - nem jó neki semmi.
így hát már kora reggel megkezdődött a tanítás.
- Ide figyeljetek! - mondta a róka. - írni tanulunk! S már kezdte is mondani hangosan:
-Úr,ír...
- De a nyúl, az nem úr! - szólt közbe egy kis farkas. - Csak a farkasok írjanak ...
Ezen aztán elveszekedtek egy fél óra hosszat, míg végül is rend lett valahogyan, és újból megszólalhatott a róka:
- Most K betűt írunk: „Kutya ugat..."
No hiszen! Föl is ugrottak erre a nyulak, őzek, és futni akartak, hogy elbújhassanak, mert ha a kutya ugat, akkor jön a vadász is... Alig lehetett megértetni velük, hogy ez iskola, ahol nem kell félni se kutyától, se vadásztól, így is tíz óra volt már, mire újból magyarázni kezdhetett a róka:
- Most számolni tanulunk: három nyúl elmegy sétálni, az erdő közepén találkoznak három farkassal, hány állat van együtt akkor ?
- Öt! Kettő! Kilenc! - kiabálták egyszerre, s mikor elhallgattak, a róka szépen megmagyarázta, hogy hat állat van együtt, mert három meg három, az hat.
- Tudjátok most már ?
- Igen, tudjuk! - kiabálták a kis állatnebulók.
- Hát akkor mondja el a nyúl - szólt a róka.
A nyuszi szépen felállt, és elmondotta, hogy sétálni megy három nyuszi, találkozik három farkassal, akkor hat állat van együtt.
Az őzike is felelt, ő is így mondotta el, azután került a sor a farkasra:
- Ha három nyúl és nárom farkas találkozik, akkor három állat van együtt, mert a három farkas megeszi a három nyulat...
- Buta vagy! - kiáltott rá mérgesen a róka. - Te vagy a legbutább az egész osztályban!
Mikor aztán a többi állat hangosan nevetni kezdett a farkason, az fölugrott a padból, s egyenesen hazaszaladt az apjához, az öreg Ordashoz. Elpanaszolta, hogy a róka azt mondta, ő a legbutább az egész osztályban...
- Hű, a sárga falevelét meg a hóval lepett száraz ágát! - kiáltotta az öreg farkas. - Hogy az én fiam butább, mint a nyúlkölyök meg az őzikék ? Majd adok én annak az iskolás rókának!
De minek is meséljek tovább ? Mikor a róka meghallotta, hogy rohan az öreg farkas az iskolába, úgy elszaladt, hogy csak a farka látszott a nagy sietéstől. A kis állatok is hazamentek, s azóta sincs iskolájuk. Csúfolja is őket a varjú, egyre azt kiabálja feléjük:
Kár, kár, kár,
Mind szamár!