(Indián mese. Jékely Zoltán átdolgozása)
A teknősbéka odújában ült, és a sípján játszadozott. Az óriás meghallotta, s így szólt:
- Ez csak a teknősbéka lehet. Megyek s megfogom. Odament az odúhoz. A teknősbéka javában fújta.
- Ping-ping-ping-kulo-pong-ping!
Mire az óriás bekiáltott:
- Hallod-e, teknős!
A teknősbéka így felelt:
- Ú!
- Gyere elő, te teknős - folytatta az óriás -, s mérkőzzünk meg!
- Jól van - felelt a teknősbéka -, mérkőzzünk meg, ha úgy akarod.
Az óriás bement az erdőbe, levágott egy iszalagot, s kivitte a folyópartra, aztán így szólt:
- Fogd meg az egyik végét, én megfogom a másikat. Te menj be a vízbe, s húzzad. Hadd lássuk, ki húzza el a másikat!
- Jól van, óriás - mondta a teknősbéka, s máris ugrott be az iszalaggal a folyóba. Itt gyorsan egy nagy hal farkára kötötte, kiúszott, s elbújt a bozótban.
Az óriás nekihuzakodott az iszalagnak. De húzta a hal is, s nyakig húzta be az óriást a vízbe. A teknősbéka látta ezt a bozótból, s jót kacagott. Amikor az óriás jól elfáradt, így szólt:
- Győztél, teknős!
Erre a teknősbéka becsusszant a folyóba, az iszalagot eloldozta a hal farkáról, s szépen kisétált a partra. Az óriás így szólt:
- Fáradt vagy-e, teknős ? S a teknősbéka így felelt :
- Nem én. Mitől is volnék fáradt? Erre az óriás azt mondta:
- Most már bizonyosan tudom, hogy benned emberemre akadtam. Elköltözöm erről a vidékről, élj békességben!
A teknősbéka odújában ült, és a sípján játszadozott. Az óriás meghallotta, s így szólt:
- Ez csak a teknősbéka lehet. Megyek s megfogom. Odament az odúhoz. A teknősbéka javában fújta.
- Ping-ping-ping-kulo-pong-ping!
Mire az óriás bekiáltott:
- Hallod-e, teknős!
A teknősbéka így felelt:
- Ú!
- Gyere elő, te teknős - folytatta az óriás -, s mérkőzzünk meg!
- Jól van - felelt a teknősbéka -, mérkőzzünk meg, ha úgy akarod.
Az óriás bement az erdőbe, levágott egy iszalagot, s kivitte a folyópartra, aztán így szólt:
- Fogd meg az egyik végét, én megfogom a másikat. Te menj be a vízbe, s húzzad. Hadd lássuk, ki húzza el a másikat!
- Jól van, óriás - mondta a teknősbéka, s máris ugrott be az iszalaggal a folyóba. Itt gyorsan egy nagy hal farkára kötötte, kiúszott, s elbújt a bozótban.
Az óriás nekihuzakodott az iszalagnak. De húzta a hal is, s nyakig húzta be az óriást a vízbe. A teknősbéka látta ezt a bozótból, s jót kacagott. Amikor az óriás jól elfáradt, így szólt:
- Győztél, teknős!
Erre a teknősbéka becsusszant a folyóba, az iszalagot eloldozta a hal farkáról, s szépen kisétált a partra. Az óriás így szólt:
- Fáradt vagy-e, teknős ? S a teknősbéka így felelt :
- Nem én. Mitől is volnék fáradt? Erre az óriás azt mondta:
- Most már bizonyosan tudom, hogy benned emberemre akadtam. Elköltözöm erről a vidékről, élj békességben!