Gyűjtötte: Benedek Elek
A farkas, a róka meg a nyúl nagy barátságban voltak, erdőn-mezőn mindig együtt sétáltak. Egyszer, amint járnak-kelnek, egy nagy ároknak a szélére érnek. Megegyeznek, hogy szép sorjában átugorják az árkot. Előrement a róka, s mondta:
- Rövid fülem, hosszú lábam, hosszú farkam, hopp, de nagy ez az árok! Azzal nekiugrott, s szépen bele is esett az árokba.
Utána a nyúl mondja:
- Hosszú lábam, hosszú fülem, kurta farkam, de nagy ez az árok! Úgy keresztülugrott az árkon, mintha nem is lett volna.
Harmadiknak jött a farkas. Azt mondja:
- Hosszú lábam, hosszú fülem, hosszú farkam, hopp, de nagy ez az árok!
Nekiugrik az ároknak, s szépen belepottyan. Na, próbálja a róka, próbálja a farkas mindenféleképpen, hogy kimásszanak az árokból. De mély volt az árok, nem tudtak kimászni.
- Állj meg, farkas koma - mondja a róka -, mindjárt kikerülünk innét. Én felállok a te válladra, kiugrom, aztán hosszú farkamat leeresztem, s kihúzlak téged is.
- E bizony jó lesz - mondja a farkas, s hagyta, hogy a róka a vállára álljon.
Róka koma egy szempillantás alatt kint volt az árokból, aztán nagyot kacagott, ott hagyta a farkast. Orgonált a szegény farkas nagy keservesen, s egyszer csak arra jön egy varjú. Kiszól a farkas:
- Hej, lelkem, várjam, ha én úgy tudnék repülni, mint te! Mondja a varjú:
- Ne búsulj, megtanítlak én jó szívvel, csak fogózz bele a farkamba!
Letartja a varjú a farkát, belefogódzik a farkas. Elkezd vele repülni. Felrepül jó magasra, s kérdi a farkast:
- Látod-e még a földet?
- Még látom. Följebb repül a varjú, s kérdi megint:
- Farkas koma, látod-e még a földet?
- Még látom. Még följebb repül a varjú, s harmadszor is kérdi:
- Farkas koma, látod-e még a földet?
- Már nem látom.
- No, ha most nem látod, ereszd el a farkamat, most már tudhatsz repülni. Elereszti a farkas a varjúnak a farkát, de bezzeg repült lefelé, mint a sebes szél, még annál is sebesebben. Amint közeledett a föld felé, látott egy szenes tuskót, s rákiált:
- Szaladj te, szenes tuskó, előlem, mert agyonütlek! Hanem a szenes tuskó nem ijedt meg, ott maradt a helyén. A farkas meg ráesett, s még a hetvenhetedik porcikája is ízzé-porrá törött.
A farkas, a róka meg a nyúl nagy barátságban voltak, erdőn-mezőn mindig együtt sétáltak. Egyszer, amint járnak-kelnek, egy nagy ároknak a szélére érnek. Megegyeznek, hogy szép sorjában átugorják az árkot. Előrement a róka, s mondta:
- Rövid fülem, hosszú lábam, hosszú farkam, hopp, de nagy ez az árok! Azzal nekiugrott, s szépen bele is esett az árokba.
Utána a nyúl mondja:
- Hosszú lábam, hosszú fülem, kurta farkam, de nagy ez az árok! Úgy keresztülugrott az árkon, mintha nem is lett volna.
Harmadiknak jött a farkas. Azt mondja:
- Hosszú lábam, hosszú fülem, hosszú farkam, hopp, de nagy ez az árok!
Nekiugrik az ároknak, s szépen belepottyan. Na, próbálja a róka, próbálja a farkas mindenféleképpen, hogy kimásszanak az árokból. De mély volt az árok, nem tudtak kimászni.
- Állj meg, farkas koma - mondja a róka -, mindjárt kikerülünk innét. Én felállok a te válladra, kiugrom, aztán hosszú farkamat leeresztem, s kihúzlak téged is.
- E bizony jó lesz - mondja a farkas, s hagyta, hogy a róka a vállára álljon.
Róka koma egy szempillantás alatt kint volt az árokból, aztán nagyot kacagott, ott hagyta a farkast. Orgonált a szegény farkas nagy keservesen, s egyszer csak arra jön egy varjú. Kiszól a farkas:
- Hej, lelkem, várjam, ha én úgy tudnék repülni, mint te! Mondja a varjú:
- Ne búsulj, megtanítlak én jó szívvel, csak fogózz bele a farkamba!
Letartja a varjú a farkát, belefogódzik a farkas. Elkezd vele repülni. Felrepül jó magasra, s kérdi a farkast:
- Látod-e még a földet?
- Még látom. Följebb repül a varjú, s kérdi megint:
- Farkas koma, látod-e még a földet?
- Még látom. Még följebb repül a varjú, s harmadszor is kérdi:
- Farkas koma, látod-e még a földet?
- Már nem látom.
- No, ha most nem látod, ereszd el a farkamat, most már tudhatsz repülni. Elereszti a farkas a varjúnak a farkát, de bezzeg repült lefelé, mint a sebes szél, még annál is sebesebben. Amint közeledett a föld felé, látott egy szenes tuskót, s rákiált:
- Szaladj te, szenes tuskó, előlem, mert agyonütlek! Hanem a szenes tuskó nem ijedt meg, ott maradt a helyén. A farkas meg ráesett, s még a hetvenhetedik porcikája is ízzé-porrá törött.