(magyar népmese)
A szárnyasok összegyűltek, hogy királyt válasszanak. A sas kitalálta, hogy majd ő lesz a király. Ám a többiek azt akarták, hogy az legyen a király, aki a legmagasabbra felszáll. Az ökörszem a sas szárnya alá bújt. A nagy madarak felszálltak annyira, hogy már nem bírtak feljebb szállni.
Akkor az ökörszem kiszállt a sas szárnya alól, és fölszállt a legmagasabbra. Ő lett a király. Mikor rájöttek a madarak, hogyan nyert az ökörszem, nekiálltak kergetni. Agyon akarták ütni a hamisságáért. Szégyellték, hogy a legkisebb állat a király. Addig kergették, amíg az ökörszem talált egy rózsabokrot. Amilyen kicsi volt, be tudott bújni a tövisek közé. Oda a többiek nem bírták követni. Azt mondták:
– Elég lesz, ha csak egy lesi. Ha meglátja, hogy kijön, fogja meg, vagy szóljon a többinek!
A rózsabokor elé állították a legnagyobb szeműt, a baglyot. A bagoly őrizte is a bokrot jó sokáig. Hanem azután nagyokat pislantott, s elbóbiskolt. Mikor az ökörszem kiszállt, nem látta meg. Most meg már a baglyot akarták megverni, mert elszalasztotta az ökörszemet. A bagoly elbújt. Azóta nem mer nappal járni, mert ha a többi madár meglátja, megveri.